Két napja nem futottam és most az első ijedtségből kicsit magamhoz térve írok...
Húsvét van. Dédi pedig csütörtökön rosszul lett, és annyira ránk ijesztett, hogy délben képtelen voltam/voltunk nem arra gondolni, hogy elveszítjük:(
De szerencsére tegnap estére már normalizálódott a helyzet, de azt hiszem mindannyian felkészültünk a legrosszabbra, ami most már bármikor bekövetkezhet:(
Gyenge, sokat alszik, és olyan mosolygós belenyugvás látszik rajta.Azt látom ,hogy boldog.
De nagyon félek mi lesz vele...tudom hogy az élet rendje a halál, de az otthonban idegenek halála is megvisel, mi lesz ha elveszítjük őt:( Most jól van...így holnap elmegyünk újabb kastélyt és várat felfedezni.
Kicsi aggodalommal teszem, de nem szólok a fiúknak ,bízom benne semmi baj sem lesz...