Hát dédi meg van, nem mondhatom, hogy jól és az aggodalmam nem múlt el. Tegnap meg is jegyezte, hogy ő már nem lesz a régi.
Érezzük mindannyian, Peti sokat sír, nem is tudom megvigasztalni, hogyan mondhatnám neki, hogy nem fog meghalni....
Gergő a kis 10 évével még ezt nem érzékeli, hiszen látszólag csak gyenge a dédi, dehát februárban betölti a 90et...

A kirándulás sem úgy sikerült ahogy vártam, csalódás volt Martonvásár, nem is tudom megmondani miért...gyönyörű környezetben igazán csodás épület, és ennyi.
Székesfehérváron pedig a fiúk miatt voltam csalódott, mert ott meg túl sok látnivaló volt, ami igazán őket nem kötötte le, elég gyorsan végig rohanták (szinte szó szerint) a várat, és már mentünk is tovább.
Aztán útközben megálltunk a Velencei tónál, és az is kicsit csalódás volt.
Koszos nagy része, gyakorlatilag a felkapott helyeknél tiszta csak.Tudom hogy ott a madár rezervátum de mégis, olyan lelakott és elhanyagolt helyek vannak arra...nagyon elkeserítő:(
Martonvásáron a ráadást az ebéd okozott, ami ízre ugyan nagyon jó lett volna de a vendégek és a kiszolgálás...hát szinte menekültünk:)
De a végén ez volt a nap poénja...
Peti rántott camambert kért, csak a paníról hagyják ki a diót, Gergő választását a nagyon bonyolult sajtos-tejfölös tésztát pedig nemes egyszerűséggel elfelejtették, így több mint 1 óra alatt végeztünk, szegénykém elég éhes volt:)
SZóval a dió nélküli rántott camambert -ből pedig mire kész lett rántott hús lett....:)szegény pincér lány eléggé megrökönyödött, hogy mi lesz most:)))
Hát ilyen húsvétunk sem volt....

Viszont még nem adtam fel a futást, tegnap is voltam, és emeltem a métereket...1200 méter, és jól esett, levezetésnek meg passzolgattunk kicsit Gergővel már amekkora tehetségem a focihoz van:)