Dédi meg van, fekszik és sokat alszik, remélem megadja neki a Jóisten, hogy elaludjon, mert ezt kérte...nem egyszerű elengedni:((

Holnap ha nem leszek rosszul, megint megyek anyuval táncolni, bár nem tudom milyen lesz, mert a szokásos banda csak később jön, mivel ballagás lesz már holnap.
Ma elnéztem a bolond ballagókat ,és kicsit irigykedve figyeltem őket...de csak a hangulatot, hiszen ma még bolondoznak, de nemsokára az érettségi vár rájuk, az első komoly megmérettetés:)
Cserélni nem cserélnék velük, nem tudom nekik mit hoz a jövő.
De az én időmbe szívesen vissza mennék, amikor nem kellett ennyi dolog miatt és sokszor haszontalanságok miatt mérgelődni, és nem lett az embernek gyomorfekélye:(
Nem tudom még mi vár ránk...EZ azért gáz:((

http://nol.hu/velemeny/20110429-erdekegyesites

Hát dédi meg van, nem mondhatom, hogy jól és az aggodalmam nem múlt el. Tegnap meg is jegyezte, hogy ő már nem lesz a régi.
Érezzük mindannyian, Peti sokat sír, nem is tudom megvigasztalni, hogyan mondhatnám neki, hogy nem fog meghalni....
Gergő a kis 10 évével még ezt nem érzékeli, hiszen látszólag csak gyenge a dédi, dehát februárban betölti a 90et...

A kirándulás sem úgy sikerült ahogy vártam, csalódás volt Martonvásár, nem is tudom megmondani miért...gyönyörű környezetben igazán csodás épület, és ennyi.
Székesfehérváron pedig a fiúk miatt voltam csalódott, mert ott meg túl sok látnivaló volt, ami igazán őket nem kötötte le, elég gyorsan végig rohanták (szinte szó szerint) a várat, és már mentünk is tovább.
Aztán útközben megálltunk a Velencei tónál, és az is kicsit csalódás volt.
Koszos nagy része, gyakorlatilag a felkapott helyeknél tiszta csak.Tudom hogy ott a madár rezervátum de mégis, olyan lelakott és elhanyagolt helyek vannak arra...nagyon elkeserítő:(
Martonvásáron a ráadást az ebéd okozott, ami ízre ugyan nagyon jó lett volna de a vendégek és a kiszolgálás...hát szinte menekültünk:)
De a végén ez volt a nap poénja...
Peti rántott camambert kért, csak a paníról hagyják ki a diót, Gergő választását a nagyon bonyolult sajtos-tejfölös tésztát pedig nemes egyszerűséggel elfelejtették, így több mint 1 óra alatt végeztünk, szegénykém elég éhes volt:)
SZóval a dió nélküli rántott camambert -ből pedig mire kész lett rántott hús lett....:)szegény pincér lány eléggé megrökönyödött, hogy mi lesz most:)))
Hát ilyen húsvétunk sem volt....

Viszont még nem adtam fel a futást, tegnap is voltam, és emeltem a métereket...1200 méter, és jól esett, levezetésnek meg passzolgattunk kicsit Gergővel már amekkora tehetségem a focihoz van:)

Két napja nem futottam és most az első ijedtségből kicsit magamhoz térve írok...
Húsvét van. Dédi pedig csütörtökön rosszul lett, és annyira ránk ijesztett, hogy délben képtelen voltam/voltunk nem arra gondolni, hogy elveszítjük:(
De szerencsére tegnap estére már normalizálódott a helyzet, de azt hiszem mindannyian felkészültünk a legrosszabbra, ami most már bármikor bekövetkezhet:(
Gyenge, sokat alszik, és olyan mosolygós belenyugvás látszik rajta.Azt látom ,hogy boldog.
De nagyon félek mi lesz vele...tudom hogy az élet rendje a halál, de az otthonban idegenek halála is megvisel, mi lesz ha elveszítjük őt:( Most jól van...így holnap elmegyünk újabb kastélyt és várat felfedezni.
Kicsi aggodalommal teszem, de nem szólok a fiúknak ,bízom benne semmi baj sem lesz...

Újra elkezdtem futni...meglepő első nekifutásra minden előkészület nélkül, vagyis némi bemelegítés után 800 méter, annyira nem rossz. És utána nincs se izomlázam, se fulladás.
A héten még maradok ennyinél, aztán a jövő héten emelek. Aztán lassan de biztosan jön a nyár, és jöhet az úszás.
A héten még veteményezés, remélem az idei jobb lesz mint tavaly, mert az valami gyalázatos lett a sok eső miatt. Cukkinin és tökön kívül semmi sem lett...és fogytán a kecsapom is.
Remélem alakul már az egérke túrója,mert jó lenne már a gödörből kimászni:)

Na lejutottam oda, hogy nyomorultul érzem magam...ez már nem én vagyok...
Napok óta csak sírok.
és el sem mondhatom az igazi okot...ez a legszörnyűbb...olyan teher van a vállamon, amit nem tudok így egyedül cipelni anélkül, hogy ne rokkanék bele:(
azt hiszem ettől mélyebbre nem süllyedek....
szóval most már jöhet az optimista egér és a túró:)

nekem ez miért nem megy???

Néha az emberek éveken keresztül ugyanattól a problémától nyomorultak, holott azt is mondhatnák: “Na és?”

Ez az egyik kedvenc mondásom: “Na és?”

Nem tudom, hogy éltem túl az éveket, mielőtt megtanultam, hogy használjam ezt a trükköt.

Sokáig tartott, míg megtanultam, de ha egyszer sikerül, sosem felejted el.

(Andy Warhol)

mégsem..
vajon hogy lehet nyom nélkül kíméletesen eltűnni erről a bolygóról????

Már csütörtök van és sokkal jobban vagyok:)
Szerencsére, mert megijedtem nagyon....viszont a táppénz most jót tett. El voltam itthon szerkesztgettem nyomtatványokat ,bár úgy érzem a magunk védelmében meg el fogunk veszni a papírokban:(
Megcsináltam a mamáknak az anyáknapi ajándékot, és baromi elégedett vagyok az eredménnyel:)
A régi cd-kből csináltam szalvétával pohár alátétet:)piszok jók lettek:))
ÉS végre megint napoztam, kint voltam a teraszon, habár lehettem volna bikini nélkül is akkor legalább egyenletesen sültem volna pecsenye vörösre:)))
Nem tudom ebből ma éjjel hogy lesz alvás, a fürdés is nehezemre esett:)de ha már ilyen hülye voltam:)

Hétfőn ijesztő élményben volt részem. A jobb szememre semmit sem láttam és a térlátásom is elveszett, noha a vérnyomásom és a pulzusom a gyógyszerrel ugyan de rendben volt.
Nagyon megrémített, korábban soha ilyet nem éreztem.
Ráadásul egy ismerős néni is az otthonban haldoklik, amellett, hogy 2 hét alatt 4 halottunk volt:(
Nem tudom feldolgozni, még akkor sem, ha az agyam érti felfogja, hogy születünk meghalunk, a életünk nem végtelen.
Szeretek élni, szeretem az életem, legalábbis azt hittem eddig. Most csak a kudarcokat látom, a negatív dolgokat és nem tudom mihez is kezdjek ezzel a sok rosszindulattal.
bármerre járunk kelünk, sehol ennyi tömény rosszindulatot, kárörvendést nem láttam még mint ami itt van a mi városunkban.
Egyfolytában csak az van a fülemben, ami az István a királyban van..: egymás ellen acsarkodva nem egy nemzet itt a nép....milyen igaz:(
ÉS Radnóti verse sem lehetne aktuálisabb oly korban éltem én e földön..
de hát miért is csodálkozunk a történelem csak ismétli önmagát...

Nyomasztó érzések vannak bennem. Sok minden történik most, ami nem feltétlen kell hogy így legyen.
De az emberi butaság sajnos határtalan, és nincs rá orvosság.
Nem egyszerű semmi, én sem. Úgy látszik, valóban öregszem ,bár egy ismerősöm szerint mindenki annyira öreg amennyire érzi magát.
Hát az elmúlt néhány hónapban úgy érzem évtizedeket öregedtem. Csalódtam emberekben, olykor még magamban is, főleg a munkát tekintve. És már erre az sem mentség, hogy nem akartam ide jönni, ezen már régen túl kellett volna lépnem, de nem megy.
Mire úgy érzem sikerül, jönnek a gondok, az újabb pofonok, és nem tudok kilépni ebből a helyzetből.
Megint belesüppedtem az önsajnálatba, és mindezek tetejére, a vérnyomásom és a pulzusom sem akar rendeződni:(
Ez is aggaszt, és a jövő is....ha netán nem lesz munkahelyem...
Nem valami fényes jövő vázolódik mostanában az elejtett hírekből a szociális intézményi ellátás tekintetében.
Tudom sehol sem jobb a helyzet, és a kollégáit sem válogathatja meg az ember.
Amikor végeztem a a főiskolán, annyi de annyi lehetősége volt egy szociális munkásnak...értéktelenné vált minden, ami érték volt:(
pedig csak 15 év telt el:(még csak nem is egy emberöltőnyi...
szar az élet....
és nem adhatom fel, hiszen ott vannak a gyerekeim, nekik szükségük van rám...