Ez is keresztül ment rajtam, mint egy úthenger...:)Szerencsére más sokkal jobban vagyok, és teljesen láztalan, így holnap már megyek dolgozni.
Ennek megfelelően az elmaradt névnapot is pótolni kell, de már ezzel is kész vagyok, meg vannak sütemények, már csak némi üdítőt kell beszereznem reggel, és jöhetnek a kollegák.
Kíváncsi vagyok milyen lesz, méterest sütöttem, bögrés mákost, és mivel ez már nagyon közel esik a szülinapomhoz, így egy joghurt torta is befigyelt:)
Az eredetileg tervezett almás kenyér meg a kutyák vacsija lett, mert valamit piszkosul letoltam...
így járt:)

Mostanában újra előkerült az életembe a Biblia.Hihetetlen, hogy amik mostanában foglalkoztatnak, azokra a gondjaimra, kérdéseimre milyen egyszerű néha a magyarázata.
Nem lettem vallásosan nevelve, és amit az egyház csinált az elmúlt jónéhány évben, nem is tett azzá. De János atya is azt mondta, nem azon múlik, hogy vallásos vagy-e vagy sem, hogy minden misén ott ülsz az első sorban...és milyen igaza van. -De a hitünket megtartani a legnehezebb...
Van egy oldal: maiige.hu ; szellemi táplálék..

Tehát ahelyett, hogy elfutnál a problémák elől, kérd Istent, hogy fejlessze ki az éjszakai látásodat, és mutassa meg neked a „a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat…”!

Legyűrt a nátha...a tegnap lehetett a tüneteim tetőpontja és csak remélem hogy ma már nem folytatják...
Délután csináltam egy kis forralt bort, finom vörösborból, sok fűszerrel. Akkor jó volt, de most nem érzem a hatást már:(Fáj a fejem, fülem, a hátam de még az arcom is, könnyezik a szemem, és talán most pillanatnyilag nem vagyok lázas.
Igazi tavaszt akarok, napsütést, meleget!!!vagy nyafogós leszek:)))

„A szorgalmasak uralkodni fognak…” (Példabeszédek 12:24)

Ha vezető vagy, igyekezz elkerülni ezeket a kelepcéket:

1) Vezetés helyett aprólékos irányítás. Az emberek irányításához a legkisebb részletekre is odafigyelő szem kell, míg a vezetéshez a látás megosztása, célok kitűzése és a motiválás. Tisztában kell lenned a különbséggel! Amikor vezetés helyett mindent kézben akarsz tartani, a munkamorál zuhanni fog, mert az embereknek világos célok kellenek, és szabadság arra, hogy kitalálják, hogyan érhetik el azokat. Ne válaszd a mikromenedzselést; ezáltal a körülötted lévők és az alárendeltjeid nem fogják magukénak érezni a munkát, pedig arra szükség van a jó csapatdinamikához és a problémamegoldáshoz. Eisenhower elnök egyszer ezt mondta: „Húzd meg a zsinórt, és követni fog, ahová csak akarod. Nyomd, és sehová sem fog menni.”

2) A személyhez kötődő lojalitás összekeverése a csapatépítéssel. Jó, ha szoros munkakapcsolatban vagy bizonyos kulcsszemélyekkel, de az is fontos, hogy az emberek egymáshoz is kötődjenek (ld. Róma 12:5). Tégy meg mindent azért, hogy mindenki bekerüljön a csapatba, érezze, hogy értékelik, és megtanulja, hogyan tud együttműködni másokkal.

3) Félelem új dolgok kipróbálásától. Ha új területeken tesszük próbára az embereket, ez azt is jelenti, hogy hibázni fognak. Ha a megszokott dolgokhoz láncolod őket, az biztonságot nyújthat nekik (és neked), de ennek az ára az, hogy a motiváció szelét kifogod a vitorlájukból. Vezetőnek lenni azt jelenti, hogy vállalod mások tévedésének a kockázatát, és összeharapod a szád, miközben hagyod, hogy „kitotyogjanak” az ismeretlenbe. Mint az a szülő, aki intenzívebben imádkozik, amikor tinédzser gyermeke először viszi el a családi autót, hogy vezessen egyet, el kell fogadnod, hogy bizonyos kihívások, amelyek téged megrémítenek, másokat felszabadítanak. Salamon azt mondta: „Dolgozz keményen, és legyél vezetővé”. Ez felvet egy kérdést. Ha te másokat vezetsz, téged ki vezet? A vezetés legjobb módja, ha Istent követed, és engedelmeskedsz Igéjének!

hmm...talán ez a válasz a még fel sem tett kérdésemre.

Hiszek benne? elfogadom? akarom? Isten, vagy más? megtalálom?

s hogy teljes legyen a kép...menetrend szerint érkezező tavaszi megfázásom, leendő tüdőgyulladásom megérkezett...
fáj a fejem, a torkom, a hátam, nem látok, mert folyik a könnyem...

Hát eltelt a hévége, és a megoldatlan problémám kísért...ebben nem csak én vagyok a hunyó, de hát mit tehetek, a papírt mégiscsak én töltöttem ki, a konkrét hibát pedig én követtem el. Remek, a szakmaiságom az új diploma ellenére úgy érzem megint romokban.
Nem találom a helyem, sem magam, olyan mint a 11 percben, megerőszakolom magam a munkámban, mert kell a nyamvadt pénz. Ebben nem érzek kihívást, pedig biztos van, de vallom, hogy ezt a területet is szeretni kell. Szív nélkül semmi sem ér semmit, ez a segítő szakmára azt hiszem különösen igaz.

Ha egy kérdés megoldható, felesleges aggódni miatta. Ha nem lehet megoldani, az aggódás sem segít.

Pénteken volt az ellátottjogi képviselő szerencsére nincs olyan hibám, amit ne lehetne helyrehozni, bár szakmailag nagyon égés ez az elírás...majd túlteszem rajta magam egyszer.

Viszont itt a tavasz, jó illat van már odakinn, bent, pedig a sok jácinttól, amit részint kaptam a névnapomra, részint pedig vettem, mert annyira finom illata van:)
Sajnos a krókuszom elnyílt, de majd jövőre már a kertemben nyílik, és jelzi a tavaszt:)

Pénteken délben egy meglepetést ért, mivel nem tartjuk a munkahelyen csak egy szűk körben a névnapokat, a többség nem szerette volna, de a kolleganőim vettek nekem virágot, és gyönyörű.
Nem is számítottam rá, hiszen eddig is csak szóval köszöntöttük egymást, és nagyon jól esett.
Még akkor is, ha tudom némelyikük nem igazán kedvel, bár ettől nem leszek letörve, hiszen nem várom, hogy mindenki szeressen nem hiszek a mesékben, de a gesztus akkor is nagyon nagyon jól esett, és mégha picit zavarba is hozott!!:)

Ma családi ebéd, viszek fényékpezőt, kíváncsi vagyok hogy fog sikerülni.

Ma megjött a közigtől egy levél...elszúrtam egy beírást amitől máris nem felel meg semmi sem...
nagyon magam alatt voltam egész délután.
Miért nem tudom már végre elfogadni hogy most ez az én helyem, és ezt kell szeretnem. Talán mert kell???
Nem tudom...de tény, hogy elég széleszű nőszemély vagyok, és mivel ezt most nem szívvel-lélekkel csinálom bizony el kell ismernem hibázok. De ez a mostani nagyon bánt, szakmailag főleg, hogy egy hülyeségen múlt, egy figyelmetlenségen.
Ráadásul az orrom is vérzett,amit sosem szokott:(
Peti reggelre meg beteg lett, semmi komoly, apu megnézte, de lázas volt szinte egész nap.
Nem volt jó napom ma:(

Itt a szerda, ma jön az Államkincstár ellenőrizni.
Van egy könyv, A titok...alkalmazd...kíváncsi vagyok bejön-e. Tudom, hogy most rendben vannak a dolgaink, amit kérni fognak. És én szeretem az ellenőröket, hiszen nekik ez a dolguk...

Azt hittem jön a tavasz de most még ősz van, még csak nem is tél ez...köd és hideg.
Tavaszt akarok már!!!
Fázom, szürke minden rossz kedvem van tőle.

Tegnap nem voltak még fotóim, igaz, csak telefonnal. de ilyen volt a táj...

Dédi a héten volt 88 éves, hihetetlen,milyen szellemi frissességnek örvend. Vajon én is ilyen leszek? Nem az én mamám, de példának jó. A nagycsalád nagy előnye, nem lehet megöregedni...
ma voltunk megünnepelni Őt is Gergőt is hiszen napokon belül Ő is szülinapos lesz, és az én névnapomat.
Az ebédre kicsit kellett várni de egész finom volt és a végén még desszertet is kaptunk, mivel ma van Valentin nap:)
Muris, egyébiránt sosem élveztem ezt az ünnepet, mióta csak bejött hazánkba.Nem a mi ünnepünk, és ne egy nap szeressem a másikat, legyen szó szerelemről, vagy csupán a szeretetről. Mivel még nem vettünk Gergőnek semmit sem, ezért ma átmentünk elég Bajára, ami ma elég kockázatos vállalkozásnak bizonyult, hiszen a tegnapi szél miatt már tegnap lezárták a Csávoly Baja közti szakaszt.
Még ma is helyenként egy méteres hófalak voltak az út mentén, és amerre a szem ellátott mindenütt csak hó hó és hó...annyira elég volt már belőle:(
Végül szerencsésen megjártuk és srácok még cipőt is kaptak, én ugyan csizmát már nem (nem találtam olyat ami jó is tetszik is), de egy nagyon édes kis szaladgálós nőcis cipőt végül csak választottam:) Nem a dögös kategória, de nekem nagyon megtetszett:)

SIKERÜLT!!!
Jeles a védés a záróvizsga és ezt el sem hiszem még most sem...
Még most is olyan mint egy álom az egész, de ha az akkor nem akarok felébredni!

Meg volt a mai nap...hát azt hittem érdekesebb, szebb lesz.Tévedtem.
Viszont sok rég nem látott ismerősbe botlottam, ezért már megérte elmenni.
Volt csoporttárstól, a volt kollégákig sok sok emberrel találkoztam...:)

"A Titok nem más, mint a vonzás törvényei
Mindent, amit az életedben tapasztalsz, te magad vonzottál be, mégpedig az elmédben megjelenő képek által. A gondolataid által. Bármi is történjen a fejedben, az előbb-utóbb az életedben is megjelenik." Rhonda Byrne

Igen azt hiszem ez így működik, csak hinni kell benne, de a hit az egyik legnehezebb dolog a világon.
Holnap...

Csütörtök reggel (még talán inkább hajnal) van.Nem tudom eldönteni hogy sík hülye, vagy csak szimplán piszok ideges vagyok.
Leesett az este még vagy 10-15 cm-nyi friss hó,amivel semmi bajom sem lett volna decemberben hogy fehér legyen a karácsony. De könyörgöm, februárban régen is már kezdett enyhülni, nem havazni...:(

Tavaszt akarok, napsütés, folyót, tavat (mindegy már csak szabad víz legyen)!!
és már nem egy héttel akarok öregebb lenni hanem kettővel...

Mindenesetre kíváncsi vagyok mit talál majd kifogásolnivalót az államkincstár, mert talál az biztos.
Persze lesz gond, mert a 75 férőhelyes intézményben nem volt folyamatosan 75 lakó, hiszen mire beköltöztek volna sajnos már a várakozónk meghalt. Jajj és én ezt annyira nem szeretem. Egy családban normális esetben egy haláleset van, nekem volt olyan hét, hogy 3 temetésre kellett menni...
Nagyon nehezen viselem még most is, pedig már a nyáron 3 éve lesz hogy itt vagyok. Megszokni nem lehet.Aki megszokja az érzésem szerint nem idevaló, és senkinek sem tesz jót.Se lakónak, se magának.
hm.mára ennyi a nagy bölcs gondolataimból:)

Viszont ez tetszik:
Mennyei Atyám, köszönöm Neked a véghetetlenül bővelkedően „feljebb és túl azon” évtizedet. Elhatározom, hogy bizodalmam Tebenned vetem, tudva, hogy Te irányítod lépteim. Köszönöm a jó dolgokat, amiket fenntartasz a számomra. Jézus nevében. Ámen.

de erről majd később...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
minden összeesküdött ellenem(?)...szerdától Államkincstári ellenőrzés egy hétig...

Lassan dél, és most már mondhatom néhány óra már csak, ami elválaszt a végső megmérettetéstől.
Számot kellene adnom az elmúlt másfél évről, és most nem érzem, hogy menni fog. Pedig készültem (óóó és most önkéntelenül Karinthy jut eszembe, máris jobb a kedvem)...végülis mi baj érhet?
Persze azért vannak tételek, melyek jobban mennek, és van ami rémálmomba se jöjjön elő, és amilyen mázlista vagyok biztos, hogy abba húzok bele.
Erikával mondhatni közösen tanulunk, hol a neten, hol a telefonon lógunk:)muris...vagy 50 km választ el minket mégsem akadály...
Jó csapat vagyunk, és abban megegyeztünk, hogy a suli végével nem szakad meg a kapcsolat és ez jó.
Emlékszem voltam egy képzésen, ahol egy nagyon okos oktató azt mondta, ha a képzésnek más haszna nincs, már a közösséget értékelni kell, mert minden képzés kapcsolat, lehetőség ,hogy másként lássunk dolgokat.
Milyen igaza volt.
Ezzel szemben nálunk az a divat, hogy nem kell képzeni magunkat, a főnököm szerint ez a suli most a munkám rovására ment...hát nem tudom.
Persze vannak dolgok amiben még nem vagyok otthon,de eltűnt papírokkal nehéz hadakozni.

Holnap Solt...továbbképzés, nem hiányzott, de mit tegyek.
Viszont szép hely azt hiszem Teleki kastély, viszek gépet:)

Teltek múltak a napok esténként tanulgattam, olvasgattam, de most szembesültem vele, mekkora is ez az anyag...
Csak másfél év, és mi minden fér bele a másfél évbe.
Most úgy érzem, nem fogom tudni megtanulni, ez merőben más még most is amit szerettem...pedig lassan 3 éve már hogy itt vagyok, de semmi és Ágin kívül senki sem könnyíti
meg a helyzetet. Angi más.
Nem mondom hogy nem szeretem, de igen, némi ellenállás még most is van bennem, és így minden legalább 2x olyan hosszú ideig és energiámba tellik,mintha akarnám, és szeretném. Pedig a suli jó volt, és ötlet is akadt bőven...
velem van baj:(

Újabb hónap újabb havazás, és már annyira szeretném, hogy vége legyen a télnek.
Elég volt, bőghetnékem van...kezdek izgulni az államvizsga miatt is.
Kár, hogy vége a sulinak, mert megszerettem Szekszárdot, annak ellenére, hogy a képzés kissé szervezetlennek tűnt. Értékes, nagyszerű embereket ismertem meg, és remélem, hogy ezek a kapcsolatok nem érnek véget azzal, hogy befejeződik a suli.
Minden suliból mentettem meg kapcsolatokat, remélem ez most lesz másként.
Írni kellene, de most annyi minden van a fejeben, hogy egyszerűen nem is tudom mihez fogjak.
Jönnek az ellenőrzések, most bent kell rendbe tenni mindent, aztán jöhet majd a szórakozás.
Olvasni is az utóbbi időben a jogszabályon és a tételeken kívül mást nem is olvastam.
Annyi minden kimaradt most az elmúlt két három hétben.
Milyen rövid és mégis milyen hosszú idő, ki gondolná, s meglepő, hogy megint egy egész hónap szaladt el, és mindjárt itt a szülinapom is.
35 év, nem sok, nem kevés, talán az életem fele...talán.
Mennyi minden lehet még benne?