Lassan dél, és most már mondhatom néhány óra már csak, ami elválaszt a végső megmérettetéstől.
Számot kellene adnom az elmúlt másfél évről, és most nem érzem, hogy menni fog. Pedig készültem (óóó és most önkéntelenül Karinthy jut eszembe, máris jobb a kedvem)...végülis mi baj érhet?
Persze azért vannak tételek, melyek jobban mennek, és van ami rémálmomba se jöjjön elő, és amilyen mázlista vagyok biztos, hogy abba húzok bele.
Erikával mondhatni közösen tanulunk, hol a neten, hol a telefonon lógunk:)muris...vagy 50 km választ el minket mégsem akadály...
Jó csapat vagyunk, és abban megegyeztünk, hogy a suli végével nem szakad meg a kapcsolat és ez jó.
Emlékszem voltam egy képzésen, ahol egy nagyon okos oktató azt mondta, ha a képzésnek más haszna nincs, már a közösséget értékelni kell, mert minden képzés kapcsolat, lehetőség ,hogy másként lássunk dolgokat.
Milyen igaza volt.
Ezzel szemben nálunk az a divat, hogy nem kell képzeni magunkat, a főnököm szerint ez a suli most a munkám rovására ment...hát nem tudom.
Persze vannak dolgok amiben még nem vagyok otthon,de eltűnt papírokkal nehéz hadakozni.

Holnap Solt...továbbképzés, nem hiányzott, de mit tegyek.
Viszont szép hely azt hiszem Teleki kastély, viszek gépet:)