Újabb hónap újabb havazás, és már annyira szeretném, hogy vége legyen a télnek.
Elég volt, bőghetnékem van...kezdek izgulni az államvizsga miatt is.
Kár, hogy vége a sulinak, mert megszerettem Szekszárdot, annak ellenére, hogy a képzés kissé szervezetlennek tűnt. Értékes, nagyszerű embereket ismertem meg, és remélem, hogy ezek a kapcsolatok nem érnek véget azzal, hogy befejeződik a suli.
Minden suliból mentettem meg kapcsolatokat, remélem ez most lesz másként.
Írni kellene, de most annyi minden van a fejeben, hogy egyszerűen nem is tudom mihez fogjak.
Jönnek az ellenőrzések, most bent kell rendbe tenni mindent, aztán jöhet majd a szórakozás.
Olvasni is az utóbbi időben a jogszabályon és a tételeken kívül mást nem is olvastam.
Annyi minden kimaradt most az elmúlt két három hétben.
Milyen rövid és mégis milyen hosszú idő, ki gondolná, s meglepő, hogy megint egy egész hónap szaladt el, és mindjárt itt a szülinapom is.
35 év, nem sok, nem kevés, talán az életem fele...talán.
Mennyi minden lehet még benne?