Ma igen igen érdekes dolog történt:)
Nem is tudom hova tenni, így inkább leírom:)Vigyorgok rajta, pedig nem kellene, de már kínomban esküszöm mást nem tudok.
Már a második program,amiből a főnököm kihagyott, ez most az, amikor egy pályázat kapcsán, szociális gondozó ápolókat képeznek itt...hm...
Már eleve meglepett a dolog, mivel pont a főnököm az, aki nagypofával harsogja (teszem hozzá joggal), hogy ez az a képesítés, ami nem sokat ér.
Ez ugyan még egy dolog. DE! olyan kollegák tanítanak, akiknek jó van szociális munkás végzettségük, de mondjuk az ápolásban egy napot nem tevékenykedett egyik sem!!!
Vagyis javítok, ketten igen, hiszen több évtizedes ápolói és szocotthonos tapasztalatuk van már, de az új dolgokról vajon mit is tudnak?
Mielőtt az a vád ér, hogy lenézem az idősebbeket, nem nézem le a kort, a tapasztalatot, hiszen ez mindennél többet ér.
Mégcsak nem is az irigység szól belőlem, csak az értetlenség, hogy mindezek után, ide jönnek hozzám, hogy segítsek anyagban...
pafff...ettől kész lettem:)
Értetlenül állok a történtek előtt, főleg, hogy már az első megbeszélésük után próbálkoztak, és akkor is mondtam, nekem és Áginak főiskolai jegyzeteink vannak ápolásból, és leginkább kézi jegyzet. (na ez a másik, az én írásom amúgy is elég ocsmány, nő létemre, és ezt meg is szoktam kapni, na már most mit is akarnak velem?:)))
És erre bejön és az én saját könyveim nézi,amit magamnak hoztam be...hát most neki álltam és rendbe raktam a szekrényemben, és ami előttem keletkezett anyag szépen raktárba kerül felcímkézve, melyik dobozban mi is van, és szépen elpakolom a könyveim:)nem vagyok irigy:)))de szerezze meg magának mindenki amire szüksége van.Tudom ez nem szép tőlem, de csak azt adom amit kapok!Tudom azt is, hogy ez nem jó sáfárkodás a tudásommal, de ha nem vesznek egyébiránt semmibe, akkor sajnálom.
Én meg ilyen vagyok...pfúj most utálom magam, de ez van:DD