Rosszul vagyok, éjjel megint szinte semmit sem aludtam, a gyomrom annyira görcsöl, hogy már sírni tudnék és csak nem enged a fejem sem. Szinte fent lenni is alig van erőm.
Szép karácsony lesz, ha délutánra sem múlik.
Kíváncsi vagyok, hogy csak a család lesz-e ma este...

Hihetetlen ... szakad a hó:))Mégis fehér karácsonyt az országban sok helyen nem jósoltak az okosok.
Nos igen elkezdtem még 19-én, akkor esett a hó, mára 23-ára, már 15 fokot mértünk pluszban . Úgy tűnik az okosoknak igazuk lett.

Közben a fejem majd szét megy, olyan vagyok, mint egy rigolyás vénasszony, aki minden fájdalomért az időjárást és a frontokat hibáztatja.
Nem veszélyes a fájdalom, de már napok óta tart, és most már bosszant, hogy nem múlik.

De félek kivizsgáltatni magam, persze ez struccpolitika, hiszen ettől ez még ott van, akármi is legyen az.

Holnap ajándékozás...a srácok nem bírták ki, kikönyörögték az ajándékot. Neszeneked következetesség...:)

A holnaptól fázok...ja és még be sem csomagoltam az ajándékokat...pfúúj lusta disznó....de annyi más fontos dolog volt.

És ma még be is szaladtam a munkahelyre jött egy új néni.
Főztem, takarítottam, és feldíszítettük a fenyőt...már igazi karácsonyi hangulat, illat van a lakásban, csoda hogy izgatottak voltak a srácok?
Bár hogy miért kellett ezért hajnal 4kor kelni már 4 napja, ezt nem tudtam felfogni...hulla vagyok:)
Ráadásul Peti becsípett valami jó kis vírust. Lázas és köhög...de szerencsére a hangulatával nincs baj.

Én meg írom az életút interjút, de csak nem haladok vele...és közben úgy érzem rögtön el is alszom, de még be kell fejeznem amit elkezdtem.

Megint eltelt egy hét, és lassan vége az iskolának.Minden nehézsége ellenére nagyon szerettem ide járni, és bár kezdő évfolyam volt, és még kiforratlannak nevezhető a képzés, azért kaptam új dolgokat, és lehetőségeket, melyekkel mindenképp élni akarok, és fogok!!!
Ha igaz, a suli az egyetemi képzést is el szeretné indítani, így ha elindul, mindenképp szeretnék jelentkezni, nem a elsősorban az egyetemi végzettség megszerezése miatt...ennyire nem vagyok "sznob":))
De az emberek a tudás miatt úgy érzem igenis szükségem van rá.
Ahogy ezt végig csináltam azt is megfogom...bár ez még most korai kijelentés, és talán nagyképű, hiszen még nincs a diploma a kezemben...de akarom,és ez azt hiszem elég lesz ahhoz,hogy meg is legyen!
akarom.---és mást is:)

Ma annyira már nem voltam boldog, persze ennek is mint mindennek meg volt az oka, de hát ez van.Csak egy kis üröm van az örömben....

Meg volt a múlt héten az ünnepség, ami igen kurtán furcsán ért véget, ugyanis a sütemény elfogyasztása után szinte mindenki lelépett...képek lettek, a fotók közt megtalálhatóak.
Tulajdonképp még bájolgás sem volt. Meg voltak a helyes kis klikkek, és senki senki máshoz sem szólt.Ez még azt hiszem a bájolgástól is rosszabb volt.
Szerencsére most nem öltöztem túl a többieket, mert néha nem tudom mások miben lesznek, és így érdekes lesz az összhatás.
Most azt hiszem csinos voltam, de mégsem hivalkodó:) bár ez mindig relatív:)

Kész a dolgozatom, legalábbis nagy részével meg vagyok, már csak apró simítások vannak.
De van egy csomó házi dolgozat,mint gyakorlati jegy, így arra még gyúrnom kell:)

Hm.- a másik érdekes dolog,anyagi okok miatt nem lesz jövőre ISO-nk...visszalépés bár nem kimondottan emiatt élem meg ennek. Már a tavalyi évben is beszéltük az auditorral, hogy az intézményünk jó, még sincs egységes arculata...
Inkább ez miatt örülök, hogy jövőre nem kell ez miatt szégyenkeznem
A többivel sem tavaly, sem az idén nem volt gond, de azért készre megcsinálom sosem lehet tudni...

Most jól érzem magam ,boldog vagyok!!!!!

bár ma délután népünnepély szeretjük egymást gyerekek (nagy késsel a hátadban:)))a szociális munka ünneplése címén:)
Majd írok még:)

A héten sok jót nem hallottam a szociális ellátórendszer jövőjéről. Viszont a tanáraim bizakodóak, és hiszik, hogy ez nem maradhat így, és a képesítésünknek igenis van létjogosultsága.
Érdekes dolgokat tanulunk, és még érdekesebb előadóink vannak. Őszintén szólva élvezem az órákat, néha nagyon kézzel foghatóvá tudják tenni a dolgokat.
Ha őket hallgatom hiszem, hogy jó ,amit most tanulok, csak tudjam használni is.
Még most is vannak dilemmáim, ismerem a határaim ,és néha ez kétségbe ejt.Tudom, hogy jó leszek, egyszer biztosan, még akkor is ha alapjáraton egy hebrencs, szétszórt nőszemély vagyok.

Péntek van megint.

Szerdán eltemették a kolleganőmet, nem esett jól...ha nekem ilyen vacak,milyen lehet a hozzátartozóinak?
A diakónus azt mondta a temetésen, hogy akkor értjük meg a halált, ha elfogadjuk, hogy nincs benne logika és nem próbáljuk meg megmagyarázni a megmagyarázhatatlant...
Talán igaza van.

A hét elég érdekesen alakult, kedden is csütörtökön is voltam konferencián, ahol sok jót nem jósolnak a szociális ellátó rendszernek. Remélem tévednek...
Ma meg holnap suliban vagyok, de már most korán reggel megint fáj a fejem, és bízom benne, hogy csak a front miatt van.
Fura mennek a napok, és észre sem veszi az ember, mindjárt megint eltelt egy év,úgy érzem semmit nem csináltam, pedig sokat tettem-vettem, és nem tudok rájönni, miért van hiányérzetem.
Lassan indulnom kell...hosszú lesz a mai nap is.