Péntek van megint.

Szerdán eltemették a kolleganőmet, nem esett jól...ha nekem ilyen vacak,milyen lehet a hozzátartozóinak?
A diakónus azt mondta a temetésen, hogy akkor értjük meg a halált, ha elfogadjuk, hogy nincs benne logika és nem próbáljuk meg megmagyarázni a megmagyarázhatatlant...
Talán igaza van.

A hét elég érdekesen alakult, kedden is csütörtökön is voltam konferencián, ahol sok jót nem jósolnak a szociális ellátó rendszernek. Remélem tévednek...
Ma meg holnap suliban vagyok, de már most korán reggel megint fáj a fejem, és bízom benne, hogy csak a front miatt van.
Fura mennek a napok, és észre sem veszi az ember, mindjárt megint eltelt egy év,úgy érzem semmit nem csináltam, pedig sokat tettem-vettem, és nem tudok rájönni, miért van hiányérzetem.
Lassan indulnom kell...hosszú lesz a mai nap is.