Azt hiszem, az előző bejegyzésemmel végleg lezártam az önsajnálkozó, és pesszimista időszakot:)

Egy hete voltunk Petivel megnézni az általa választott középiskolát Baján. Nem tudom honnan jött számára az isteni szikra, hogy neki bajára kell mennie, de jó pár éve kitart a tervei mellett, és remélem, hogy a megfelelő döntésében támogatjuk őt!
Tervezget és végre észbe kapott,hogy tud Ő tanulni is, persze ha akar... :) de a lényeg, hogy kezd egyenesbe jönni, igazán önmagát adni, és ez boldoggá tesz. Remélem hogy így is marad.
Gergő pedig készül a "kisgimibe", ahogy ő hívja a 6 osztályost...

Én pedig megint a tanuláson agyalok, mert nem igazán látom biztosítottnak a szociális ellátó rendszer jövőjét:(
Ráadásul valami egész mást újat szeretnék, mindjárt kettőt tanulni.
Csak az a baj, hogy a képzések most mennek, és kétszer sem biztos, hogy jövőre megint lesznek:(
Majd alakul..."az élet attól szép hogy bármi megtörténik, és attól szar, hogy meg is történik"...igaz mondás....