Azt hiszem egy jó ideig megint nem írok verset....most minden az elmúlásról és a csalódásról szól, erről pedig nagyon nem akarok...az érzésekről szerelemről sokkal jobb írni.
Tudom, ez az élet rendje, de mégis...

A csalódás attól a legrosszabb, hogy olyan emberben történik, akiben feltétel nélkül megbízol...
Hm... még most sem vagyok elég felnőtt, azt gondolom, még most is, hogy ha jót adok, jót kapok, de egy nagy túrót!
Nem a viszonzásért tesz bárkiért bármit az ember, de nem is azért, hogy aztán frankón hátba szúrják:(

Azt hittem van egy olyan ember az életemben, akiben megbízhatok, ő akart barátkozni velem, elfogadtam, mégis mikor már bíztam benne, magamra hagyott...
azt hittem, neki ez a lelki dolog pont olyan fontos mint nekem, de rá kellett jönnöm, ez meg nem erről szól.
Van ilyen...