-elegem van-

megint eljutottam oda, hogy erőteljesen gondolkodom a felmondáson.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy végre, mikor úgy érzem megtaláltam a munkámban a lényeget, és próbálom a tudásom legjavával végezni, akkor a kollégáim hülyülnek meg, és a legszomorúbb, hogy a főnököm mellettük áll, nem mellettünk. Nem tudom megérteni ezt a helyzetet.
Viszont annyit nem ér az egész, hogy az egészségem, hovatovább a családom menjen erre rá.
Nem tudom mi lenne a jó megoldás, hiszen mint az idő mutatja, egyik oldal sem akar változni...
Amit tehetek én úgy érzem teszem, próbálom, de ez baromira kevés, és most már nagyon kezdek belefáradni. Tudom, hogy a változás nem gyors és türelem kellene hozzá, de elveszett már. Amikor hülyeséggel próbálnak érvelni, s tudván tudom, hogy mekkora baromság amit mondanak, és hiába fújom a magam igazát süket fülekre talál...
Nagyon nagyon elkeseredett vagyok...