Hm...június eleje, és úgy döntöttem ennyi elég lesz most szabadságból, néhány hétig meghosszabbítottam a hétvégét, ami meg kell valljam nagyon is jól esett, leginkább a lelkemnek. Igaz nem is volt olyan idő eddig, hogy másképp lehetett volna...most változtatok, délutánonként jövök el, és pénteket írom ki szabadságra, így legalább a szünetben a gyerekeimmel is lehetek, ugyanakkor nem érheti szó a ház elejét, hogy nem vagyok bent...:)
Tavaly egész jól működött ez a dolog, remélem az idén is fog.
Végre megmutattam magam a napnak, és úszhattam is, bár úgy döntöttem, egy kis fogyókúrába kell fognom. Annak ellenére, hogy itthon mindenki elégedett hogy végre nem zörögnek a csontjaim, de hogy a tavalyi holmim közül alig jön rám valami engem eléggé kétségbe ejt:(( Nem is fogyni akarok én, csak picit a combomból:)

Tegnap megjött a 19 hallgató, és természetesen elődeink okosak...de az senkinek nem jutott eszébe, hogy ha mi vagyunk a gyakorlati hely, talán Ágival is kéne egyeztetni, hogy vezeti-e a gyakorlatot...talán...vagy nem?Talán tényleg velem van a baj, és fejtetőn látom jól a világot...
Ez van:)már csak ilyen vagyok a változáshoz nyilván én is öreg vagyok:))
Van egy csomó dolog, ami nem is úgy megy ahogy kéne, és a legnagyobb teher még is Ágin van, mert én mostantól annyira veszem komolyan az egészet, amennyire engem vesznek komolyan...semmi kedvem betegíteni magam mások hülyesége miatt...
Húú de jó is lenne, ha ez így is menne:)))próbálom...
Ennek ellenére most boldog vagyok, és még a plusz kilóimmal is azt mondhatom, hogy békében vagyok magammal:)