Ma újra volt wellness és isteni volt, sőt!:)még napozni is lehetett mi több kicsit érzem is a bőrömön, hogy a szél a víz és az enyhe tavaszi nap bizony megfogott:) masszíroztattam is magam és ismételten nagyon jól esett:)kár hogy itthon nincs most erre lehetőség, a masszázsra még csak csak lenne, de pillanatnyilag a szauna és az úszás csak vidéken:(
-elég szomorú ez, pedig lenne hol, de pénzhiány miatt nem nyitják ki az uszodát, a tóra meg még nem igazán lehet menni...
Na és alig várom, hogy újra olyan idő legyen, hogy kijárhassak a pályára kocogni, még a barátnőm is jön velem:)

A valódi nő

A valódi nő majdnem olyan, mint az álomnő, csak egy kicsit más. Olyan korban élünk, ahol megkezdődött a nemek összemosódása. Pedig a nemiség különbözteti meg a férfit és a nőt. Ezért te maradj valódi nő!

Fogadd el, hogy – bár időnként képes vagy úgy teljesíteni, mint egy férfi, neked vannak gyengébb időszakaid. Ha elfáradtál, pihenj, ha bánatod van, legyél szomorú, ha bántanak, sírj. Legyél derűs alapból, s örülj mindennek, aminek csak lehet. Ez vonzó tulajdonság. Tanulj meg segítséget kérni és elfogadni azt. Hagyd, hogy a férfi irányítson mindabban, amiben jobb nálad. A férfiak a nagy egészet látják, a nők a részleteket.

Legyél önmagad! A külsőd olyan, amilyennel a természet megáldott. Persze, öltözködéssel, mozgással hozd ki magadból a legjobbat, de ne feledd: az anorexia betegség. A melleid mérete is adottság kérdése, és a súllyal-korral együtt változni is fog. Arra legyél büszke, amid van, amivel a természet megkínált.

Takarítani már pedig kell, ha az ember fia-lánya igényes a környezetére, de ha a család gyorsabban piszkít, mint ahogyan a porszívód dolgozik, vond be a családtagokat, vagy kérj külső segítséget takarítónő formájában. A takarítónő akkor menjen, amikor otthon vagy, a férfiak nem értenek a takarításhoz.

Legyen gyermeked, hiszen azt az ajándékot kaptuk a természettől, hogy mi nők hozhatjuk világra a jövőt. És fel is neveljük, a legjobb tudásunk szerint. De a világ változik, s ami 10 éve működött a gyermeknevelésben, ma már nem működik. Új módszerekre van szükség, új hozzáállásra. Tehát ne félj tévedni, és másoktól tanulni, de szeresd nagyon a gyermekedet, akkor túl nagy hibát nem követhetsz el.

Oszd fel az életedet szakaszokra. S minden szakasznak határozd meg a prioritását (pl.: a kapcsolat kezdetén a férfi a legfontosabb, később a gyermek válik a legfontosabbá, s amikor a gyermek felnő, a hivatás veszi át a vezető szerepet). Ha mindig tudod, hogy az adott életszakaszban mi a legfontosabb teendőd, akkor megmarad a lelki egyensúlyod akkor is, ha torlódnak a feladatok.

Önmagad fontosságáról sose feledkezz meg! Hiszen te igazgatod a saját, s a családod világát. „Aki a bölcsőt ringatja, a világot is igazgatja.” Ha te zaklatott, kimerült, ideges, túlterhelt vagy rosszkedvű vagy, akkor a körülötted élők is ilyenné válnak. Legyél elfogadó önmagaddal szemben, így válsz kiegyensúlyozott, elégedett emberré, olyanná, aki törekszik a jobbra, de nagyon tud örülni annak, amije van.

Egy valódi nő a valódi férfi mellett tud igazán boldog lenni. Mindannyian törekszünk a tökéletességre, de sosem érjük el. Nincs sem tökéletes nő, sem tökéletes férfi, sem tökéletes párkapcsolat.

De van valódi nő, valódi férfi és harmonikus párkapcsolat.

Semmivel sem érzem, hogy könnyebbek lennének a napok. Az az érzésem, most nagyon kéne valami aktív dolog, amivel a mérgem kiadhatom. A kiabálás nem feltétlen a legjobb megoldás.
És az sem, hogy az élő fába is belekötök, ha úgy alakul. Azokba is, akiket egyébként szeretek, és fontosak, és tőlük kapom a legtöbb támaszt és segítséget.
Talán most a boksz lenne a legjobb...
Meg kell állapítanom idióta vagyok mostanában.

Hanyagolom az írást mostanában, a versírás sem megy.
Nagyon sötét gondolatok vannak bennem mostanában, semmi sem megy úgy, ahogy szeretném.
Magammal is vannak gondjaim , nem értem mi történik velem.
Felfordult az életem, és körülöttem minden, mikor lesz már ennek vége-?:(
Lehet hogy öregszem?

Jó régen nem írtam megint, pedig az élet nem áll meg, rohan szokás szerint, nem is értem, miért szalad el minden olyan gyorsan.
Néha jó lenne megállítani, hogy legalább a jó dolgok maradnának meg sokáig. Úgy látszik, ebben az életben, valóban minden csak mulandó pillanatnyi dolog.
Valahogy ilyenkor jut eszembe az, hogy élj a mának, a holnap bizonytalan...

Megint nem sikerült ideérnem, hogy itt is "papírra" vessem a gondolataim. Túl sok minden van, amit ha most írnék, iszonyú dühöt éreznék, és ennyit nem ér, már most is túl nagy a nyomás Ágin és rajtam a lányok részéről is és a hozzátartozóktól is, és akkor ott vannak a lakók, akikért gyakorlatilag ott vagyunk.
Nagy gondnak érzem, hogy vannak a kollektívában olyanok, akik inkább látják "csak" munkának, hogy ott vannak, és nem hivatásnak, enélkül pedig úgy érzem sem az egészségügyet, sem a szociális munkát nem lehet végezni. Ehhez nagyon is kell a szív....
Ráadásul valami nem stimmel velem sem, karácsony óta fáj a hátam és nem igazán javul semmire:(
és a bal kezem is elkezdett zsibbadni, és nem tudom melyikkel függ ez most össze, a hátammal, vagy a vérnyomásommal:(

Ma olyat csináltam amit még mióta az otthonban vagyok nem....nem is volt rá igazán szükség.
Sebet kezeltem a lányokkal.Kicsit meglepődtek, mikor kértem a gumikesztyűt, és az egyiküket ott hagytuk hogy fejezze be az ebédeztetést, míg mi elmentünk kötést cserélni. Nem is tudom az idejét mikor csináltam utoljára ilyet, de legalább 10 éve biztos, hiszen februárban Gergő 10 éves lesz...
Jól esett igazi ápolást csinálni, és ezen magam is meglepődtem. Azért az tuti, hogy a halál esetek miatt nem tudnám nap mint nap csinálni.
Lelkileg belehalnék:(
Ma pedig kikapcsolódásként már kész a rétes, és már sül az új fajta sütinek tésztája a krémje pedig már félkészen várja az idejét:)

Viszont ami nem tetszik, hogy a vérnyomásom és a pulzusom is megint felszökött...pont egy éve kellett ez miatt elkezdeni gyógyszer szedni, ráadásul most már nem elég a vízhajtó (amit menet közben sikeresen el is hagyhattam), hanem a pulzusomra is kell egy kombinált bogyó:(
Egyáltalán nem örülök, főleg azért, mert tudom hogy minden a fejben dől el...
és mindez a munkahely miatt....hát ez van, remélem hamarosan megint elhagyhatom a bogyót:)